A látásról általában
Az emberi szervezet egyik legfontosabb érzékszerve a szem. A külső környezet információinak kb. 90%-át a szem érzékeli. A szem egy olyan összetett érzékszerv, amely képes a fényt felfogni, irányítani ill. a fényenergiát a központi idegrendszer erre a célra differenciálódott érzékelő rendszerébe juttatni. A fény elektromágneses hullámként terjed a térben, ha viszont egy anyaggal kerül kapcsolatba, energiájának egy részét leadja. Az érzékelés után a foton energiája kémiai ill. elektromos energiává alakul és a központi idegrendszerben - a többi ingerhez hasonlóan - feldolgozásra kerül.
A látószerv fő részei:
► szemgolyó (bulbus oculi)
► szemideg (n.opticus) és a látópálya (tactus opticus)
► járulékos szervek (működés, mozgás, védelem)
► szemüreg (orbita)
Éleslátás
A fénytörő képességet a fókusztávolság reciprok értékével fejezzük ki méterben, amelyet dioptriának nevezünk. A szem együttes törőereje kb. 60D. A dioptriaváltozás (kb.12D) teszi lehetővé a szem közel- ill. távollátáshoz való alkalmazkodását. Emmetropnak nevezzük a fénytörési hibától mentes szemet, amely a belső szemizmok nyugalmi állapota mellett, a végtelenből érkező párhuzamos fénysugarakat a szem törőközegein áthaladva az ideghártyán (retinán) egyesíti képponttá.
