See more. Do more.
A presbiópiát más néven öregszeműségnek nevezik. Ez az elnevezés első hallásra nem túl hízelgő, pedig valójában egy olyan természetes folyamatról van szó, mint a bőr ráncosodása vagy a haj őszülése. Tulajdonképpen a szem alkalmazkodó képessége kezd romlani 45 éves korunk körül.
A presbiópiát más néven öregszeműségnek nevezik. Ez az elnevezés első hallásra nem túl hízelgő, pedig valójában egy olyan természetes folyamatról van szó, mint a bőr ráncosodása vagy a haj őszülése. Tulajdonképpen a szem alkalmazkodó képessége kezd romlani 45 éves korunk körül.
Asztigmatizmus vagy asztigmia (tévesen használva szemtengelyferdülés) előfordulásakor, a szem törőközegein átjutó fénysugarak nem egy fókuszpontban találkoznak a retinán, hanem két különböző gyújtópont keletkezik. Ennek az az oka, hogy a szaruhártya különböző mértékben görbül x-, illetve y-irányban.
Ez a fénytörési hiba szintén nem betegség. A mindennapokban „túllátásként” emlegetjük, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodásmentes állapotban a végtelenből érkező párhuzamos sugarak a retina mögött egyesülnek, így a korrigálásához arra van szükség, hogy egy lencse a retinára „gyűjtse” a sugarakat. A szemgolyó hossza nincs összhangban a törőerővel, ezért az alkalmazkodás igénybevételével történhet csak meg az éleslátás.
A miópiát legtöbben úgy ismerjük, hogy rövidlátás. Ez is egy fénytörési hiba, és mint olyan, nem betegség, inkább egy anatómiai adottság. Ha a szemgolyó hossza nagyobb, mint a szem törőereje, vagy a törőerő kisebb, mint a szemgolyó mérete, akkor a végtelenből érkező sugarak a retina előtt egyesülnek, mikor nem alkalmazkodunk. A megfelelő korrekciós eszköz a retinára „szórja” a sugarakat, így biztosítva az éleslátást.